Önértékelés, önismeret és önbizalom: vállald fel és légy büszke a sikereidre!

Frissítve: jan 29

Az egyik legrosszabb dolog, amit elkövethetsz önmagad ellen: panaszkodsz és folyamatosan másokhoz méred magad.


Ha nem az a munkád, hogy olimpiai bajnok legyél, akkor ne gyötörd magad azzal, hogy nem vagy az! Persze verseny jó és szükséges az életben. Segít abban, hogy az ember nem kényelmesedjen el; ráveszi arra, hogy figyeljen és tanuljon. De a versenynek van egy önsorsrontó verziója is; amikor az ember magát vagy éppen a vállalkozását csak és kizárólag egy másik entitással összemérve tudja leírni és rendre rosszul hozza ki magát a „versenyből”. „Nekem is van egy ügynökségem, de nem húz annyira, mint a Tiéd…”. „Én is futok, de tök béna vagyok, Te sokkal jobban futsz…”.


Ismerős? Mondják neked, vagy Te hajtogatod?


Amikor valaki úgy beszél magáról, hogy abban ő vagy a tevékenysége mindig egyfajta „antitézisként” jelenik meg valami mással, egy másik emberrel szemben, akkor érdemes ránézni az önképre, az önértékelés és önszeretet helyzetére. Persze érdemes figyelni – és ha kell, értőn meghallgatni – mit mond a külvilág, de ha egy identitást, egy érzés- vagy gondolatrendszert jelentős mértékben a külső szereplők véleménye határoz meg és a folyamatos belülről fakadó elégedetlenség, akkor ott nincsen meg az a szükséges belső tartás, ami az egészséges önbizalom, a szorgalom, a kudarcokkal való szembenézés és a siker bátor megélésének szükséges feltétele. Utóbbi is fontos, főleg az e téren jellegzetes magyar lelkivilág miatt: itt a „siker” is gyanús, de annak felvállalása nem több melldöngetésnél.


Vállald fel és légy büszke a sikereidre! Mindig meglep, hogyan reagál egy-egy ember arra, ha azt mondom neki, hogy „ez az, szuper vagy!”, vagy ha ne adja Isten magamról állítom, hogy jó vagyok valamiben.

Felmerül a kérdés: amikor valaki állandóan mások életével hasonlítja össze a sajátját, vajon ura és irányítója-e a saját életének? A válaszom röviden: nem, egyáltalán nem.

Az ilyen ember rosszul érzi magát a reklámokról, az éppen aktuális női- agy férfi ideáloktól, mert logikus módon nem tud azoknak megfelelni – és nem is kell, de ez számára nem tudatosult. Illúziókat kerget. Panaszkodik a Facebook-csoportokban, hogy neki nem ment „csak tíz kilométer”, s hogy ez mennyire szánalmas, persze mindeközben csak a megerősítésre vár abban, hogy ez milyen nagyszerű teljesítmény. S amúgy igaza is van, mert tényleg az. Ott a bibi, hogy ez számára nem világos, mert hogy „mások többet futnak”, önmagát csak mások teljesítményének tükrében képes meghatározni. S ez a gondolkodás az élet más területein is megjelenik.


Önmagunkat meglátni és elfogadni a legtisztább játék

Nagyon sok ilyen téma jön be hozzám mindenféle beszélgetések alkalmával, emiatt pedig jó ideje eljutottam oda, hogy szinte senkivel sem beszélek – kezdeményezőként semmiképpen sem – a futásról, mert annak rendre az a vége, hogy „én is csinálom, de nagyon le vagyok maradva, nem vagyok olyan, mint Te” és bizony nagyon sok energiámat elviszi annak bizonygatása, hogy aki tesz önmagáért, eleve hős és ne hozzám vagy másokhoz mérje magát, hanem önmagához. Az a legtisztább játék.


Az a jó, ha az ember előbb saját magát látja és értékeli a saját élethelyzetében, narratívájában és lehetőségeiben.


Például el lehet kezdeni így is:

  • hol vagyok most?

  • mit szeretnék elérni?

  • mire van szükségem, hogy elérjem a céljaimat?

Amikor egy ilyen folyamatban vagyunk benne az ügyfeleimmel, sokszor kell tudatosítanunk azt is, hogy alapvető szükséglete és joga, hogy önmagáról, az önmaga vágyairól és szükségleteiről gondolkozzon, majd cselekedjen is.


Akkor tesz jót magával és így a környezetével is, ha pontosan tisztázza a körülményeit és azokhoz méri a céljait és az elvárásait. A „tiszta lap”-ról van szó, ami megnyitja a lehetőségeket a „nagyobb dolgok” felé is.


Szóval, ha nem az a munkád, hogy olimpiai bajnok legyél, akkor ne gyötörd magad azzal, hogy nem vagy az! Ha nem neked való főállásban hajtani egész nap, akkor tegyél róla, hogy úgy keress pénzt, hogy közben jól érezd magad. Szinte sosem kell elfogadnod azokat a helyzeteket, amelyek frusztrálnak, nem engedik, hogy kibontakozz.


Én sosem leszek Scott Jurek, ahogyan nem bírok azzal a szabadságfokkal sem, amivel mondjuk egy egyedülálló ember rendelkezik. A magam keretei között teszem, amit teszek s alapvetően elégedett vagyok azzal, amit kihozok a lehetőségeimből. Óriási (lelki és érzelmi) szabadságot ad mindez, csak biztatni tudok mindenkit arra, hogy lássa önmagát, de ne mások tükrében.


Összegezve Egészséges versenyben lenni jó és szükséges dolog, hiszen az a fejlődés egyik alapja; mások teljesítménye motiválhat és inspirálhat bennünket. Ugyanakkor a kóros és folyamatos összehasonlítás mások helyzetével, teljesítményével és életében egy lefelé tartó negatív spirált hoz létre az ember életében, ahol már nem képes önmagát tisztán meglátni. Érdemes ezzel a folyamattal tisztában lenni és idejében lépni, akár szakember (coach vagy szükség esetén pszichológus) segítségét kérni.


Ne fogadd el, ha nem érzed jól magad – inkább változtass vagy a helyzeten, vagy a hozzáállásodon.


Nézz szembe a jelennel, keresd meg a saját megoldásaidat és cselekedj napról napra 🙂

Ha elég bátor vagy ezzel dolgozni, ha elkötelezett vagy magad és a változás felé, nézd meg az oldalamat és keress bizalommal! 🙂


Találj rá egy okot és csináld 😊

Foto: eak_kkk/pixabay

79 megtekintés0 hozzászólás