Alkalmazott, vállalkozó, szabadúszó: hogyan vedd vissza az irányítást a privát életed felett?

Frissítve: feb 17

Korunk elvárása az állandó elérhetőség, aminek önsorsrontó módon milliók – talán még te is – akarnak megfelelni annak minden negatív hatásaival együtt. Nem tudsz kikapcsolni, nem tudsz leállni, nem tudsz figyelni magadra és azokra, akiket szeretsz, oda a fókusz, szélsőségesen kifáradsz a folyamatos készenlétben és multitaskingban.


Szóval mit tehetsz az ellen, hogy a munkád és a munkaadóid ne uralkodhassanak az életed felett?

Alkalmazott, vállalkozó, szabadúszó

Korábban egy LinkedIn-posztban olvastam, de nagyon sokszor jön elő az őszinte beszélgetések során is, az „állandó elérhetőség” kérdése és a mögötte kibontakozó problématömeg. Alkalmazott munkavállalókat is simán „ugráltatnak” munkaidejükön kívül, de egy a piac igazi kihívásaival, valódi versenyben élő vállalkozó vagy szabadúszó valóban nagy kitettséggel él. S mindig vannak, akik ezzel erősen vissza is élnek; hiszen szeretnének időpontot foglalni hétvégén este vagy a nyaralásod alatt, de a maximalista és munkamániás vezetők is utánad nyúlhatnak a privát szférádba.


Nekik nem számít napszak és idő, vagy ha szabadságon vagy; rád rúgják az ajtót.


Meddig hagyod, hogy így legyen?

Valójában egy ördögi körről van szó:

  • ha megfelelsz az elvárásnak, azért nem lesz saját életed, még ha az is hiszed, hogy bizony az a tiéd

  • ha meg akarsz felelni, de nem sikerül, akkor abba rokkansz bele és ekkor sem a saját életed éled

Nézzük máshonnan: mit lehet tenni?

És ha nem akarnál mindenkinek megfelelni?

Az ilyen esetekben a legtöbben a külső környezet felé irányítják a dühüket, elégedetlenségüket, pedig a helyzet kialakulásának okait- és a megoldásokat illetően is érdemes előszőr házon belül kutakodni.


Nagyon sok mindenre nem tudsz hatással lenni, de az időbeosztásod, az elérhetőséged, végső soron a határaid meghúzása bizony nem tartozik ebbe a kategóriába.

Döntéshozó pozícióban vagy. A saját életedet illetően mindenképpen.


Viszont hiába mondod magadnak nap mind nap, hogy például „én este héttől nem beszélek ügyfelekkel”, „a hétvége a családé”, „este már nem vagyok elérhető, mert a gyerekeimmel vagyok”, ha erről a külső környezeted nem tud semmit.

Munka-magánélet egyensúly konfliktusok nélkül?

Tehát, amikor elhatározod magad és meghozod azt a fontos döntést, hogy határvonalat húzol a munkád és az életed egyéb területei közé, akkor erről minden érintettnek tudnia kell. Vagyis logikusan, érthetően és határozottan kommunikálnod kell minden partnered, ügyfeled, főnököd felé a változtatást. Ezt a siker és egy új egyensúly (munka-magánélet egyensúly) elérése érdekében döntő lépés, ugyanis nagyon sok konfliktust előzhetsz meg ezzel, hiszen miközben ugyan te változtatsz, de a környezeted viselkedése a „régi énedet” veszi alapul és ahhoz képest cselekszik.

Döbbenetesen sok embert hallok „panaszkodni” erről a problémáról. Panaszkodnak és szenvednek, de semmit nem tesznek a helyzet megoldásáért. Pedig a megoldás a határok pontos meghúzása mellett a keretek kommunikálása kifelé, akár egyfajta edukációs szemlélettel is.


Nincs mese: fel kell vállalnod magad és az igényeidet, a szükségleteidet.


Igen: vannak húzósabb időszakok, vannak vis maior helyzetek, amikor az ember többet vállal az estébe, akár hétvégébe nyúlóan is. De ha az alapműködés szerves része a folyamatos elérhetőség és az azzal járó folyamatos stressz és elégedetlenkedés – amiről annyit mesélsz akár te is a barátainak, a családodnak, amitől annyiszor vagy feszült –, akkor érdemes ránézni komolyan a helyzetre és megoldásokat keresni. Ez egy pokolian nehéz folyamat, ami nem hétfőn kezdődik és nem is kedden ér véget. Ennek része az önismereti út, a rossz szokások és a viszonyok feltárása éppen úgy, mint egy új rendszer megalapozása is. Emellett számolni kell a konfliktusokkal is, hiszen a tapasztalatok szerint külső környezet kilencven százalékban értetlenkedni fog és folytatja a korábbi rossz működését, ami ahogyan addig is, a jövőben is rajtad csapódik le. Őket edukálnod kell; következetesen, célratörően és a saját érdekeidet szem előtt tartva.


Nem az mondom, hogy ne dolgozz: azt mondom, hogy dolgozz úgy, hogy az életed másról is szólhasson.


Anno én magam is végig mente ezen az úton az és nem bántam meg. Igen: vannak vis maior helyzetek az én életemben is, de akikkel együtt dolgozom, nem törnek be az életembe, a másikat tisztelve oldjuk meg az akut helyzeteket is.


Ha nem játszol tiszta lapokkal, ha nem vállalod föl és kommunikálod az igényeidet – ahogyan egy párkapcsolatban is –, sosem lesz nyugtod, mindig minden pillanatban „helyzetbe hozhatnak”. S a szervezeted minden pillanatban olyan állapotban is lesz – izomtónus, hormonális rendszer – mintha akcióban lennél. Tönkremész és talán azok is, akiket szeretsz.


Panaszkodás és a némán tűrés helyett cselekedned kell, különben nem te irányítasz és a munka lassan, de biztosan felzabálja az életed.

Összefoglalva Amíg pontosan meg nem fogalmazod a saját igényeidet a munka-magánélet egyensúly kapcsán, amíg ki nem jelölöd a határaidat az elérhetőség szempontjából, mindig lesznek olyanok, akik a munkaidődön kívül – minden este, minden hétvégén és szabadság alatt is – megpróbálnak téged munkaára fogni.


Fotó: Mohamed Hassan/Pixabay

15 megtekintés0 hozzászólás