Munka vs. magánélet - a határaidat senki sem húzza meg helyetted!

Mit tehetsz az ellen, hogy munkád ne felzabálja fel az életed? Csak erős idegzetűeknek!


A minap egy linkedIn-posztban, de egyébként is sokszor jön velem szembe offline is az a nagyon is súlyos probléma, hogy az ember – mint munkavállaló, főleg ha szabadúszó vagy vállalkozó – mindig elérhető kell legyen és bizony mindig vannak olyanok is, akik igyekeznek őket elérni. Mérgező, vagy éppen buta-ostoba módon.


Mindig vannak, akiknek vasárnap hajnalban jut eszükbe, hogy időpontot kellene foglalni és már nyúlnak is a mobil után. S mindig vannak olyan vezetők, team leaderek, kollégák, akik vasárnap is csak a munkához tudnak nyúlni – s így utánad is.


Nekik nem számít napszak és idő, vagy ha szabadságon vagy; rád rúgják az ajtót.


Meddig hagyod, hogy így legyen?


Korunk elvárása az állandó elérhetőség, aminek nem eléggé önsorsrontó módon milliók akarnak megfelelni, talán még te is – annak minden negatív hatásaival együtt. Nem tudsz kikapcsolni, nem tudsz leállni, nem tudsz figyelni magadra és azokra, akiket szeretsz, oda a fókusz, szélsőségesen kifáradsz a folyamatos készenlétben és multitaskingban.

Ördögi kör:

  • ha megfelelsz az elvárásnak, azért nem lesz saját életed - még ha az is hiszed, hogy bizony az a tiéd

  • ha meg akarsz felelni, de nem sikerül, akkor abba rokkansz bele

Nézzük máshonnan: mit lehet tenni?

És ha nem akarnál mindenkinek megfelelni?

Lehet szidni az ügyfelet és elégedetlenkedni, de a megoldást illetően a labda inkább a te térfeleden pattog.

Az elérhetőség határait, a „mettől-meddiget” neked kell kijelölnöd, de ez még félelmetesen kevés, annyit sem ér, mint egy marék molylepke; mindezt kommunikálni is kell a külső környezet, a munkatársak, az ügyfelek felé.

Hiába mondod magadnak, hogy például „én este héttől nem beszélek ügyfelekkel”, „a hétvége a családé”, „este már nem vagyok elérhető, mert a gyerekeimmel vagyok”, ha ezt a külső környezet - ügyfelek, stb., - nem tudják. Nagyon sok embert hallok panaszkodni és látok szenvedni ettől a problémától. Panaszkodnak és szenvednek, de semmit nem tesznek a helyzet megoldása érdekében. Pedig a megoldás a határok pontos meghúzása mellett a keretek kommunikálása kifelé, akár egyfajta edukációs szemlélettel is.

Nincs mese: fel kell vállalnod magad és az igényeidet, a szükségleteidet.

Igen: vannak húzósabb időszakok, vannak vis maior helyzetek, amikor akcióba kell lépni. De ha az alapműködés szerves része a folyamatos elérhetőség és az azzal járó folyamatos stressz és elégedetlenkedés - amiről annyit mesélsz a barátainak, a családodnak, amitől annyiszor vagy feszült -, akkor érdemes ránézni komolyan a helyzetre és megoldásokat találni. Ez egy pokolian nehéz folyamat, ami nem hétfőn kezdődik és nem is kedden ér véget. Ennek része az önismereti út, a hibák, rossz szokások feltárása éppen úgy, mint egy új rendszer megalapozása is. Emellett egyfajta bónuszként számolni kell a konfliktusokkal is, hiszen a külső környezet kilencven százalékban értetlenkedni fog és folytatja a korábbi rossz működését, ami ahogyan addig is, a jövőben is rajtad csapódik le. Őket edukálnod kell; következetesen, célratörően és a saját érdekeidet szem előtt tartva.

Nem az mondom, hogy ne dolgozz: azt mondom, hogy dolgozz úgy, hogy az életed másról is szólhasson.

Szóval ez egy pokolian nehéz folyamat, ami nem hétfőn kezdődik és nem kedden ér véget.

Tudom, mert végig csináltam és nem bántam meg. Igen: vannak vis maior helyzetek az én életemben is, de akikkel együtt dolgozom, nem törnek be az életembe, a másikat tisztelve oldjuk meg az akut helyzeteket is.

Ha nem játszol tiszta lapokkal, ha nem vállalod föl és kommunikálod az igényeidet – ahogyan egy párkapcsolatban is –, sosem lesz nyugtod, mindig minden pillanatban „helyzetbe hozhatnak”. S a szervezeted minden pillanatban olyan állapotban is lesz - izomtónus, hormonális rendszer - mintha akcióban lennél. Tönkremész és talán azok is, akiket szeretsz.

Panaszkodás helyett cselekedned kell, különben nem te irányítasz és a munka lassan, de biztosan felzabálja az életed.


Összefoglalva Amíg pontosan meg nem fogalmazod a saját igényeidet a munka-magánélet egyensúly kapcsán, amíg ki nem jelölöd a határaidat az elérhetőség szempontjából, mindig lesznek olyanok, akik a munkaidődön kívül - minden este, minden hétvégén és szabadság alatt is - megpróbálnak téged munkaára fogni.


A elakadtál, ha szeretnél ránézni a helyzetere és megoldásokat találni, keress bizalommal!