Ne a félelem sarkalljon változásra!

Ahogyan ma döntesz, úgy élsz a jövőben, ez az egyik alapelvem. Szerintem minden mély és tartós változás többek között egy jó ok megtalálásával és az azzal való azonosulással kezdődik.


Mi ösztönözheti az embert a változásra?


Például a fájdalom.


Vagy például egy pozitív jövőképpel való azonosulás. Olyan mélyen, ami már képes aktivizálni is őt.


Valószínűleg nem létezik olyan ember, akinek nincsenek nehezebb – vagy akár pokolian nehéz – időszakai. Amikor „fáj” egy adott élethelyzet. Sokan leélnek így ez egész életet. De sokan elmennek a falig. Addig, amíg olyan naggyá válik a szenvedésnyomás, hogy a mindennapok fájdalma és stressz-szintje nagyobbá válik, mint a változástól való félelem, így kényszerítve ki az első lépést egy másik, remélhetőleg jobb élethez vezető úton.


Akinek ilyen fájdalma van, elvész a mindennapokban, az emberi kapcsolataiban; konfliktusai kívül-belül szaggatják, lecsendesedni nem tud, élete filmje megakad a legnehezebb részeknél, azt nézni újra és újra.


Egyre romlik az emberi- és munkahelyi teljesítménye.


Mindennek súlyos következményei lehetnek: a félelem szorongássá alakul, krónikus megbetegedések alakulnak ki, a kiégés szédítő örvény képében jelenik meg. Vannak biztos dolgok az életben, így az is, hogy nem érdemes megvárni, amíg leérünk a gödör aljára. A legelső jelekre is oda kell figyelni, s azonnal cselekedni.

A szerethető út

De van a változásnak egy szerethető útja is. Ilyen, amikor elképzeled – akár le is rajzolhatod – hogy milyen életet szeretnél élni néhány év múlva. Amikor együtt érzel a jövőbeli éneddel; ha ez megvan, akkor kisebb valószínűséggel akarsz majd ártani neki. Akár a dohányzást is abbahagyhatod még ma.


A félelem a lehető legpusztítóbb üzemanyag.


Egy autoriter, ordítozó vezető mindig is bukott vezető lesz, ahogyan a féltüdőjű ember is visszaszokhat a dohányzásra az első-második sokk után.


Egy pozitív jövőkép megalkotása – legyen szó egyéni- vagy családi szintről, karrierről –, valamint az ahhoz való kapcsolódás és a változásért befektetett munka is sokkal kellemesebb és fenntarthatóbb, mint egy félelemmel és szorongással övezett működés.


Noha abszolút a (destruktív)egó korát éljük, mégsem az a kérdés, hogy mások mit tehetnek értünk, hogy mit tehetünk önmagunkért s azon keresztül másokért is. Önmagunkért önmagunk tehetünk a legtöbbet.

47 megtekintés