Szerinted normális, ha heti hetven órát dolgozol?

A jó és sikeres élet fokmérője a lelki/mentális/fizikai egészség, az élő szociális és családi élet, nem pedig az, hogy betegre és magányosra dolgozod magad. Miért érdemes és fontos az egyensúlyra való törekvés?


El tudod képzeni, hogyan milyen az életminősége annak az embernek, aki napi 16-17 órákat dolgozik a hét minden napján? Te így élsz?


Mit szól hozzá a feleséged, a férjed, mit szólnak hozzá a gyerekeid?


Emiatt élsz egyedül?

A közösségi nyomás, az önbecsapás és a sosem volt flow

Egy picit szomorúan olvasom személyes posztokban, illetve vállalkozói csoportokban is, hogy férfiak és nők nem is olyan kevesen azzal hencegnek: ők sosem mennek szabadságra, a hétvégéjük is full tele van melóval, s mindez „maga a flow”. S egy picit még szomorúbb leszek a csak megerősítő kommenteket olvasva. Senki sem jelzi: a siker ilyenfajta hajhászása fenntarthatatlan és következményekkel terhes. Azt gondolják: a jó és sikeres élet fokmérője az állandó teljesítményleadás.


Tévedés: a jó és sikeres élet fokmérője a lelki/mentális/fizikai egészség, az élő szociális és családi élet.


A sikert nagyon sokan nem árazzák be fenntarthatóan, annak pedig mindig magas az ára. Úgy égnek ki, mint villanykörte a lacikonyhában; krónikus betegségek, rossz házasság, válás s végül is az egyre nagyobb feszülés mellett is egyre rosszabb teljesítmény. A WHO nem véletlenül vette föl a kiégést a betegségek listájára, illetve éppen a WHO és az ENSZ Munkaügyi Szervezete, az ILO kutatása alapján derült ki, hogy 2016-ban közel egymillió ember halt meg a sok munkához kapcsolódóan kialakult agyvérzésben és szívbetegségekben. A mérés nem szól azon munkavállalók, menedzserek millióiról – akár általunk is ismert vezetőről, kollégáról, barátról – akik e percekben is közelednek a fal felé.


Nehéz lenne olyan adatot találni, ami ennek az életmódnak a hasznosságát és egészségességét bizonyítaná, emellett a business coelho mentalitáson is hamar átláthatunk, ha jól figyelünk; hiába bizonygatja ügyfél vagy barát, hogy „ez így teljesen oké”, igen gyorsan kiderül, hogy magányos, nem talál társat, rezeg a házassága, lenullázódott a szexuális élete, elhízott, mindene fáj. Sok minden hiányzik az életéből, súlyos bizonyítási vággyal kel és fekszik, feldolgozatlan témák gyötrik, űzik a folyamatos tevékenykedésbe. Bizony, a nőket is.

Neked nem kell belehalnod: önismeret, pozitív motiváció, egyensúly

Több olyan embert is ismerek, aki tényleg elment a falig, kis híján belehalt. Egyik, női vezető ügyfelem a kórház „traumáján” értette meg két kisebb szélütés után, hogy az addigi út járhatatlanná vált számára. Nagy energiaráfordítással a változás útjára lépett, hónapokon át „raktuk össze az új életét”, kibogozva a káros motivációit és végre az élete középpontjába helyezve őt magát.


Lehet másképpen is; eldöntöm, hogy mi a fontos az életemben, kinek akarok megfelelni és visszaveszem az irányítást. Egy élet-algoritmust megváltoztatni iszonyatosan nehéz, olykor egyedül nem is megy a dolog. Olykor még segítséggel sem.


Ahhoz kívánok sok erőt, hogy ellenállva a külső nyomásnak, feltárva a belülről fakadó, az egészségtelen irányba terelő motivációt, tudjátok megtalálni, és főleg megőrizni az egyensúlyt.


Találj rá egy okot és csináld! :)